* Michelle Rozga szemszöge *
Bérgyilkos létemre nem szabadna ennyire félnem, jelenleg inkább rettegem, halálfélelmem van. Kapkodtam a levegőt, szívem már a torkomban dobogott. Csak egy gondolat járt a fejemben MEGHALOK. Ez a büntetésem minden egyes gyilkosságért amit pénzért vittem véghez.
Mindig is azt hittem ha eljön értem a halál büszkén és magabiztosan állok majd elé, na meg reménykedtem, hogy gyors lesz és nem érzek majd fájdalmat. Katniss ragadta meg kezemet, arcomat felé fordítottam tekintete azt sugallta, hogy nem lesz semmi baj. Megszorítottam a kezét és vártam azt a percet amikor minden elsötétül és én már nem leszek többet a földi világ részese.
Szégyelltem magamat amiért hagytam, hogy ennyire magába szippantson a félelem.Hirtelen csattanást hallottam és éreztem, elmerülök kapálóztam, de tovább süllyedtem. Levegő után kapkodtam de csak vizet lélegeztem be. Résnyire kinyitottam szemeimet, de levegő hiánya miatt minden elsötétült.
- Kelj már fel! - kiabálta elcsukló hangon Katniss. Megragadta vállaimat és rángatni kezdett.
- Ha ezt tovább csinálod - köhögtem, mélyen beleszippantottam a friss levegőbe és éreztem ahogy tüdőm újra megtelik oxigénnel. - agyon verlek! - nyitottam ki szemeimet.
- Te idióta barom - szorított magához, én is átöleltem őt és megsimogattam hátát.
Körbenéztem, számomra csupa idegen arccal találkoztam. Egy fiú volt még vizes gondolom Ő volt a 'Nagy' megmentőm. Talán egy köszönettel tartozom neki de nincs bennem annyi, hogy odaálljak elé és megköszönjem. Mióta ezt a munkát végzem képtelen vagyok az emberek szemébe nézni igaz, hogy egyszerűen hangzik de nem az, főképp ha emberek vére tapad a kezedhez.
- Hol a csudában vagyunk? - értetlenkedtem. Előttünk egy végtelennek tűnő tenger hullámzott, mögöttünk pedig egy dzsungel mely sok veszélyes dolgot rejthet.
- A játékban - állt fel egy göndör hajú srác. Egy fának támaszkodott és a távolba meredt, arca megfeszült és elsápadt.
-Ugyan már, ez lehetetlen - nevettem ki. Amint kimondtam a lehetetlen lehetségesnek tűnt. A helyszín ugyan az mint a reggel kapott játékban. - Ez akkor is lehetetlen! - elámultam. Éreztem ahogy pánikroham közelített.
- Hogy juthatunk ki? - kérdezte Katniss. A fiú válaszként kétségbeesetten megrázta a fejét.
- Akkor keresünk egy kiutat! - álltam fel. Valaki megragadta a vállamat ösztönösen előrántottam a pisztolyomat mely a derekamnál volt becsúsztatva a nadrágomba. Megfordultam és azzal a lendülettel a földre rúgtam. Egy szőke hajú fiú volt.
- Azt hiszem még nem ismerjük egymást - szegeztem mellkasának a fegyvert. - Michelle Rozga a nevem, nem szeretem a kéretlen érintéseket és jól bánok a fegyverekkel, remélem érted mire célzok - kacsintottam rá. Szemében az ártatlanság bárgyú fénye csillogott. Homlokánál verejtékezni kezdett. Mindenki pattanásig feszült a félelem 'édes' szaga keringett a levegőben.
- Mit csinálsz már megint? - ordított rám ingerülten Katniss. Erősen belemarkolt a karomba, körmét belevájta a bőrömbe és elrángatott onnan.
- Fejezd be! - próbált meg leszúrni, majd visszament a fiúhoz. - Ne haragudj arra a felfuvalkodott picsára - guggolt le hozzá. - Hogy hívnak?
- Niall vagyok - dörmögte. A Földről eltűnt a homok majd valami kezdett előbukani ami hasonlított a számítógépeknek a kijelzőjére csak ez sokkal hatalmasabb volt.
- Három, kettő, egy a játék kezdetét veszi - egy robot hang vízhangzott az egész szigeten. Az adrenalin csak úgy lüktetett az ereimben. Mindenki arcán értetlenkedés látszott majd később némi félelem váltotta fel.
- Kelj már fel! - kiabálta elcsukló hangon Katniss. Megragadta vállaimat és rángatni kezdett.
- Ha ezt tovább csinálod - köhögtem, mélyen beleszippantottam a friss levegőbe és éreztem ahogy tüdőm újra megtelik oxigénnel. - agyon verlek! - nyitottam ki szemeimet.
- Te idióta barom - szorított magához, én is átöleltem őt és megsimogattam hátát.
Körbenéztem, számomra csupa idegen arccal találkoztam. Egy fiú volt még vizes gondolom Ő volt a 'Nagy' megmentőm. Talán egy köszönettel tartozom neki de nincs bennem annyi, hogy odaálljak elé és megköszönjem. Mióta ezt a munkát végzem képtelen vagyok az emberek szemébe nézni igaz, hogy egyszerűen hangzik de nem az, főképp ha emberek vére tapad a kezedhez.
- Hol a csudában vagyunk? - értetlenkedtem. Előttünk egy végtelennek tűnő tenger hullámzott, mögöttünk pedig egy dzsungel mely sok veszélyes dolgot rejthet.
- A játékban - állt fel egy göndör hajú srác. Egy fának támaszkodott és a távolba meredt, arca megfeszült és elsápadt.
-Ugyan már, ez lehetetlen - nevettem ki. Amint kimondtam a lehetetlen lehetségesnek tűnt. A helyszín ugyan az mint a reggel kapott játékban. - Ez akkor is lehetetlen! - elámultam. Éreztem ahogy pánikroham közelített.
- Hogy juthatunk ki? - kérdezte Katniss. A fiú válaszként kétségbeesetten megrázta a fejét.
- Akkor keresünk egy kiutat! - álltam fel. Valaki megragadta a vállamat ösztönösen előrántottam a pisztolyomat mely a derekamnál volt becsúsztatva a nadrágomba. Megfordultam és azzal a lendülettel a földre rúgtam. Egy szőke hajú fiú volt.
- Azt hiszem még nem ismerjük egymást - szegeztem mellkasának a fegyvert. - Michelle Rozga a nevem, nem szeretem a kéretlen érintéseket és jól bánok a fegyverekkel, remélem érted mire célzok - kacsintottam rá. Szemében az ártatlanság bárgyú fénye csillogott. Homlokánál verejtékezni kezdett. Mindenki pattanásig feszült a félelem 'édes' szaga keringett a levegőben.
- Mit csinálsz már megint? - ordított rám ingerülten Katniss. Erősen belemarkolt a karomba, körmét belevájta a bőrömbe és elrángatott onnan.
- Fejezd be! - próbált meg leszúrni, majd visszament a fiúhoz. - Ne haragudj arra a felfuvalkodott picsára - guggolt le hozzá. - Hogy hívnak?
- Niall vagyok - dörmögte. A Földről eltűnt a homok majd valami kezdett előbukani ami hasonlított a számítógépeknek a kijelzőjére csak ez sokkal hatalmasabb volt.
- Három, kettő, egy a játék kezdetét veszi - egy robot hang vízhangzott az egész szigeten. Az adrenalin csak úgy lüktetett az ereimben. Mindenki arcán értetlenkedés látszott majd később némi félelem váltotta fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése